Miközben ma Magyarországon minden hónapban belehal egy gyerek az otthoni bántalmazásba, egy szórakoztató televízióműsorban élő adásban mondták ki azt, hogy a gyereket szabad verni

Szülőként számtalanszor válok eszköztelenné, tehetetlenné. Úgy érzem, hogy a gyerekem, gyerekeim valamiféle hatalmi játszmát folytatnak velem, és mivel nem akarok átlépni egy bizonyos határt, ők vannak előnyben, ők győznek.

Ez nagyon frusztráló, sőt néha megalázó is. Kínomban én is elvesztem néha a fejem, kiabálok, szavaimmal bántok.

Nem vagyok rá büszke, sőt, szégyellem. Nagyon. És a szégyen nehéz, ezért keresném én is az önigazolást: a gyerek kiprovokálta. 

De ha csak egyetlen másodpercre is elfelejtem vagy félreteszem azt, hogy a gyerekeimmel való kapcsolatban szülőként, felnőttként a felelősséget én viselem, akkor vége. Felelős vagyok azért is, hogy miért tud egyáltalán ilyen harci helyzet kialakulni és azért is, ha nem kérek bocsánatot, amikor elvesztem a fejem, ha fáradtan, feszülten is nem próbálok meg erőszakmentes utakat keresni. Nem mártírnak lenni az anyaság oltárán, hanem embernek maradni.

Nincs mentség tehát arra, hogy egy élő műsorban a gyermekverést nem ítélték el egyhangúan olyan ismert személyek, akikre tömegek hallgatnak.

Remélem, valaki büntetőfeljelentést tesz a csatorna ellen kiskorúak tömegeinek veszélyeztetéséért!

És itt egy cikk a műsorról: 

http://hvg.hu/itthon/20171209_Cegledi_gyerekveres_Liptai_Claudia_media_gyerekbantalmazas_felelosseg?ver=2&utm_expid=1324304-23.8USXuGWPRhWtdjJmATShwQ.1&utm_referrer=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2F